A lengyelországi kirándulásunk május 21-én vasárnap kezdetét vette. Bő két és fél óra után megérkeztünk Boldogkőváraljára, ahol gyönyörű kilátás fogadott minket. Egy óra alatt felfedeztük a várat és felkészültünk a következő három órás utazásra. Amikor megérkeztünk a szállásra, svédasztalos vacsora várt minket. Miután megvacsoráztunk körbesétáltunk a táborban, és megnéztük a saját vízesését.

Másnap hegyvidéki tájakon át utaztunk a Magas-Tátra csúcsai felé. Amikor odaértünk kezdetét vette a kilenc kilométeres túra a Monksie Oko-hoz (Halas-tó). Mikor elindultunk még nem is sejtettük, hogy hógolyózásra is sor kerül majd. Az útvonal mentén hegyi patakok folytak és gyönyörű kilátás nyílt a havas hegycsúcsokra. Több mint két óra gyaloglás után megérkeztünk a tóhoz, ami csodálatos látványt kínált. Ezután visszafele is kilenc kilóméterrel álltunk szembe. Ugyan fáradtan de sok élménnyel a zsebünkbe tértünk vissza a táborba.

Másnap reggel magunkhoz vettük az ebédcsomagunkat, felpattantunk a buszra és elindultunk Krakkó felé. Ott az első megállónk a Wawel székesegyház volt, amiben megtekintettük a harangtornyot és a királysírokat, majd elindultunk a Posztócsarnok felé, ahol elkezdődött a több mint három órás szabadprogram.
Ekkor lehetőségünk nyílt megnézni a Szűz Mária templomot. Mikor visszaértünk a szállásra nagyon ízletes és jól kinéző vacsora várt minket.

A harmadik napon Árpád-Házi Szent Kinga kolostora és a Wieliczkai sóbánya várt ránk. Miután megcsodáltuk a kolostort, utunkat Wieliczka felé folytattuk.
A sóbányában három kilóméteres túrával néztünk szembe, ami majdnem ezer lépcsőfokkal indult lefele.
Amikor százharminc méter mélyen is készítettünk egy csoportképet, liftekkel indultunk a felszínre.

Az utolsó előtti napon egy csodálatos kisváros, Tarnow fontos és nagyon szép helyeit látogattuk meg. Elsőként Bem Jószef szülőházat, szobrát, majd sírját.
Ezek után megnéztük az Auschwitzba elsőként elhurcolt zsidók emlékművét, majd elsétáltunk a reneszánsz stílusú főtérre, ahol egy székesegyház, mellette pedig Szent II. János Pál Pápa legelső szobra áll. Végül a maradék időben szabadon nézelődhettünk a sétálóutcákban.

A hazaérkezésünk napján frissen ébredtünk, készen állva az újabb hat órás utazásra. Útközben megálltunk Lőcsén és megnéztük a főteret, a városházát és a Szent Jakab templom világhírű gótikus faoltárát is. Amint kiléptünk ránk szakadt az ég és csurom vizesek voltunk, de ez és a borongós időjárás sem tudta elvenni a jókedvünket, hogy felsétáljunk és megcsodáljuk a káprázatosan szép kilátást, Szepes várából. A kis megállókat leszámítva utunk egyenesen Budapestre vezetett.