|
A kiránduláson készült fényképek elérhetőek a "Főmenü / Fotóalbumok" menüpont alatt vagy az alábbi linken: |
Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával
Határtalanul
Szemerés kirándulás Erdélyben
Élménybeszámoló Erdélyből
Bükkloka, Piposz tanya, Határtalanul kirándulás
2025.06.10-13.
A 7.b osztály idén júniusban felejthetetlen napokat tölthetett Erdély szívében, a Határtalanul program keretében. Utunk célja Bükkloka volt, ahol nemcsak új tájakat, hanem egy egészen más világot is megismerhettünk.
Már az első napokban éreztük, hogy különleges helyre érkeztünk. A természet közelsége, a friss hegyi levegő és a vendéglátóink szeretete azonnal otthonossá tette számunkra ezt a távoli tájat.
Jártunk a Piposz pékségben, ahol nemcsak megkóstolhattuk a helyben sült finomságokat, hanem egy kicsit beleláthattunk abba is, hogyan készül a friss kenyér, amit ott még valódi szenvedéllyel és gondoskodással sütnek. Piposz úr vendégszeretete mindenkit megfogott – volt benne valami kedvesen furcsa, de pont ez tette emlékezetessé.
Ellátogattunk egy erdélyi skanzenbe is, ahol régi házakat, egy kis templomot és a székely életmód emlékeit láthattuk. Bár nem volt benne iskola, máshol megismerkedhettünk egy helyi székely iskolával, ahol bepillantást nyerhettünk az ottani diákok életébe és tanulási szokásaikba. Érdekes volt látni, hogy mennyi mindenben különbözik és mégis mennyire hasonlít a mi iskolánkhoz.
Egyik este Csángó táncházban vettünk részt, ahol hagyományos népzenére tanultunk táncokat. Először kicsit bátortalanok voltunk, de a zene, a ritmus és a jó hangulat gyorsan magával ragadott mindenkit.
Másnap a 15 km-es túránk a Szellő-tetőhöz és a Tatros-forráshoz vezetett, ami egyrészt próbára tette az állóképességünket, másrészt megmutatta nekünk Erdély vadregényes szépségét. Az út végére kissé fáradtan, de nagyon büszkén érkeztünk vissza — nem mindennap teljesít az ember egy ekkora túrát.
A kalandpálya újabb izgalmakat tartogatott – volt, aki először próbált ki ilyet, és olyan is, aki ügyes kis mászókalandorként vette az akadályokat. A közös bátorítás, nevetés és a kisebb sikolyok összekovácsoltak bennünket.
És persze nem felejthetjük el Marikát, aki kedves volt, de szigorú. Ő volt az, aki egyensúlyt tartott a vidámság és a fegyelem között, és akinek köszönhetően minden flottul működött.
Ez a kirándulás nemcsak szép emlékeket adott, hanem valami mást is: közös élményeket, amelyek összekötnek minket, egy kis betekintést egy másik kultúrába, és azt az érzést, hogy valóban határok nélkül lehet ismerkedni, tanulni és nyitni mások felé.
Köszönjük, hogy részesei lehettünk!